A damaszt:
Mintás szövésű kelme. Nevét attól a finom, mintás anyagtól örökölte, amelyet Damaszkuszban szőttek a középkorban. A valódi damaszt eredetileg selyemből készült, de az elnevezést egyre inkább a jellegzetes mintára használták, függetlenül attól, hogy a kelmét milyen szálból szőtték. A damaszt zsakard-szövő gépen készül. A szatén- vagy selyemfényű minta úgy keletkezik, hogy a két kötéspont közötti szabad fonalrészek kettő-hét, néha kilenc vetülékfonal fölött haladnak át. A kelme alapját vászonkötéssel szövik, a lánc- és a vetülékfonal egymásra merőleges, emiatt az anyag itt nem csillog, mint a selyemfényű részeken.
A damasztot a Damaszkuszon átvonuló keresztesek hozták el Európába a XI. században. A damasztvászon szövése a lentermelő országokban terjedt el – például Franciaországban a XIII. század közepe táján.
A szintetikus anyagok elterjedése a damaszt textíliák felhasználását is még szélesebb körűvé tette. A kevert szálas textíliák mosása, tisztántartása és főleg a vasalása lényegesen egyszerűbb a hagyományos damasztokénál. Ma már a teljes egészében szintetikus anyagból, polyesterből készült damasztok is egyre inkább természetes hatásúak.
A teflonnal impregnált anyagok áldásos tulajdonsága, hogy a folyadékot nem szívják magukba, így a rácsöppent, vagy kidőlt italokat, szaftokat is könnyedén fel lehet róluk itatni.
Emellett természetesen mosógépben is moshatóak.
